Hogyan lehetséges, hogy az a kisfiú, aki csupa rossz jegyet szerez az iskolában, fejből fújja kedvenc autótípusait, és a hozzájuk kapcsolódó tudnivalókat? Miért fordul elő, hogy aki vérverítékkel tanulja meg a verset irodalomórára, az pillanatok alatt énekli az imént hallott sláger szövegét?
Gyakran előfordul, hogy egy csetlő-botló kétbalkezesből később kiváló sportoló vagy remek kézműves válik. Mivel magyarázható, hogy amit olykor nehezen tanulunk, azt más alkalommal könnyedén elsajátítjuk? Miért könnyebb slágerszöveget tanulni, mint verset? Miért olvassuk el azt, amit a barátunk ajánl és miért irtózunk a kötelező irodalomtól? Hiszen ugyanúgy szöveget kell megérteni, megtanulni. Nem mindegy akkor, hogy melyik milyen?
Hát éppen ez az! Nagyon nem mindegy!
Azokat a tudnivalókat, amelyeket mi választunk ki magunknak, amelyek érdekelnek, nemcsak hogy könnyedén, hanem élvezettel tanuljuk meg. Tollbamondáskor csak kevesen találják el, hogyan kell írni Vörösmarty vagy Széchenyi nevét, de senkinek nem okoz gondot kedvenc bloggerének, játékának, vagy színésznőjének nevét betűzni.
Miért? Miért egyszerűbb megjegyezni azt, amit szeretünk, amihez kötődünk?
A kérdés már magában rejti a választ is: azért, mert szeretjük, mert érdekel minket, mert fontos nekünk. Mondhatnánk úgy is, hogy a tanuláshoz nem csupán ész, de szív is szükséges. Gyakran előfordul, hogy akik gyerekként nem jeleskedtek az iskolában, felnőttként egy-egy téma szakértőjévé válnak. Ők bármit hajlandók elolvasni, megtanulni, ami a szakterületükhöz tartozik, és nem azért, mert remekül megfizetik őket, hanem azért, mert élvezik a tanulást. Egykori tanítóik értetlenül nézik őket, rájuk sem ismernek. Hogy is van ez?
Egyszer tudnak tanulni, máskor meg nem? A legtöbb ember könnyedén megjegyzi azt, ami érdekli.
Sőt, néha elég, ha egy kedves, izgalmas ember hívja fel a figyelmünket valamire. Észrevetted már, hogy ha ugyanazt a tantárgyat egy másik tanár tanítja, már nem is olyan jó, vagy éppen fordítva, sokkal érdekesebbé válik? Nem véletlenül. Akit szeretünk, arra jobban figyelünk, attól szinte észrevétlenül tanulunk. Ez azt jelenti, hogy bármit meg tudunk tanulni? Ha megszeretjük, biztosan. És ha megszerettünk valamit, sokkal rövidebb időt kell a tanulásra szánni. De mégis hogyan lehet megszeretni azt, amitől eddig a hideg rázott? Nem is olyan nehéz, mint elsőre gondolnánk.
A legegyszerűbb keresni valakit, aki amúgy is lelkesedik az adott téma iránt. Egy megszállott csillagászt hallgatva mi magunk is az égboltot szeretnénk kémlelni, egy okos gyógyszerésszel társalogva pedig kiderülhet, a kémia nem is olyan unalmas. Beszélgettél már igazi íróval? Ki ne hagyd, mert rögtön rájössz, az irodalom nem a szabályokról meg a magolásról szól! De ha éppen nincsen kéznél csillagász, vagy költő, akkor kipróbálhatsz valami még egyszerűbbet: szánj tíz percet egy adott tanulnivalóra, de azt teljes lelkesedéssel tedd! Ne figyelj másra, és akarj te magad szakértővé válni! Mintha nemsokára neked kéne előadást tartani.
El sem hiszed, milyen hamar és mennyire élvezetesen lehet így tanulni. Hamarabb mehetsz játszani, és elmondhatod magadról:
Bármit meg tudok tanulni!